Egy család, három generáció, egy munkáltató: Wanzl-

Wanzl-történetek (12. rész)

A vállalat életét több generáció óta meghatározó alapító család, a Wanzl mellett a Miller család is egyfajta élő cégtörténetnek tekinthető. A kirchheimi illetőségű család tagjai, Xaver nagypapa (78), az ifjabb Xaver (52) és az unoka, Christian (26) más-más időszakokban és körülmények közé születtek, de egy dolog közös bennük: Munkás éveiket a Wanzlnál töltötték, illetve töltik. De mi erre a magyarázat? Véletlenek, összetartás és a Wanzl mint garantáltan biztos munkaadó – ezek mind szerepet játszottak. 1960. április 19-én a kirchheimi család legidősebb tagja egy tejüzem egykori „sajtkonyháján” kezdte, amely rövidesen műhelyként kezdett funkcionálni. A zsebkendőnyi területen dolgozó tizenkét munkatárs feladata volt a fémhuzalok tökéletes forrasztása, és az, hogy az ezüstforrasszal történő hagyományos keményforrasztási eljárást követően a huzalok tönkretehetetlenek legyenek. Az évek során, miközben a Wanzl folyamatosan fejlődött és terjeszkedett tovább – míg végül létrejött a Kirchheimben található jelenlegi, nagy mértékben automatizált 3-as számú üzem – mindig is nagy összetartás jellemezte a munkások életét. Egyfelől persze azért, mert a kis faluban, Kirchheimben mindenki ismert mindenkit. Másfelől viszont azért, mert a Miller család is nagyra értékelte, hogy Rudolf Wanzl az év 365 napján, szenvedélyesen és szüntelenül a vállalatért élt.

Nem volt szokatlan, meséli az idősebb és az ifjabb Xaver, hogy Rudolf Wanzl felbukkant valamilyen új anyaggal a műhelyben: „Van egy ötletem...!” Ennek az innovatív szemléletnek és az ezzel járó kihívásoknak köszönhetően ifj. Xaver Miller is csatlakozott 1979-ben a vállalathoz, melyhez azóta is hű – jelenleg részlegvezetőként dolgozik. Mivel a Wanzl mindig is biztos munkaadó hírében állt, boldog volt, hogy fia, Christian is a Wanzlnál kezdte meg pályafutását 2007-ben. Christiannak mára szintén megvan a mesterlevele, akárcsak édesapjának. Tervezőként dolgozik a lakatosüzemben és a berendezésgyártásban. Mindhárman elismerik, hogy a családi vállalkozásból iparvállalattá történő fejlődés egyrészt elkerülhetetlen, másrészt pedig szükséges is ahhoz, hogy a mai globalizált versenyben élen lehessen járni. Ennek ellenére mindannyiuk számára továbbra is fontosak az őket összekapcsoló családi értékek. Éppen ezért nagyon valószínű, hogy valamikor a későbbiekben Christian utódainak munkaruházatán is a kék embléma fog díszelegni...